Sümeg
Sümeg (németül Schimeck) város Veszprém vármegyében, a Sümegi járásban. A település eredetileg Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. A város számos történelmi emlékkel és műemlékkel büszkélkedhet. Legismertebbek a sümegi vár, püspöki palota, Kisfaludy Sándor szülőháza és az őskori kovakő bánya.
Sümeg környéke már a bronzkor óta lakott terület. A Római Birodalom idejéből származó római katonai tábort és házakat találtak a 19. század végén, melyek leletei jelenleg a városi múzeumban találhatók.
A 13. században a város fölé magasló 270 m magas mészkőhegy tetejére épült meg a Sümeg jelképének számító vár. A várnak elsősorban katonai jelentősége volt (IV. Béla építtette a tatárjárást követően) a török háborúk idején. A stratégiai fontosság csökkenése után, és a Habsburg erőd rombolásoknak köszönhetően a vár romokba dőlt.
1643-ban Sümeg városi jogot kapott, ezzel együtt pedig a város gazdasági teljesítménye megnőtt. Ennek következtében iparosok és nemesek érkeztek a városba szerte az országból. Városfalat építettek, valamint kolostort és ferences rendi templomot. 1700-ban a tűz szinte az egész várost elpusztította. Állítólag csak a ferences kolostor és négy téglaház maradt fenn. A későbbi rekonstrukcióhoz elengedhetetlen volt, hogy a város falain belül csak kőházakat építsenek az újabb tűz elkerülése érdekében.
1552-ben a püspökséget a törökök által elfoglalt Veszprémből Sümegre helyezték át, 200 évvel később pedig Padányi Biró Márton püspök megépíttette a püspöki palotát, és meghívta Sümegre Franz Anton Maulbertsch-t, akinek freskói megcsodálhatók a város templomaiban. Az egykori városfalak mentén húzódó barokk házak tanúskodnak a város akkori fejlődéséről.
A Rákóczi-szabadságharc idején a vár újabb katonai szerepet töltött be. Az 1703 és 1709 közötti időszakban a várat a felkelők foglalták el, majd 1709-ben a császári Habsburg csapatok meghódították és 1713-ban, továbbá 1726-ban felgyújtották, majd a romos várat magára hagyták.
A 19. században Sümeg a borkereskedelem fontos helyeként szerzett magának hírnevet Magyarországon túl. A vállalkozó, Ramassetter Vince borászatot és kereskedelmi céget alapított itt, melyek termékeiket egész Európában értékesítették. 1984-ben szerezte meg városi rangját.
A Bakony délnyugati szárnyán, a Tapolcai-medencét a Kisalfölddel összekötő völgyben helyezkedik el. Délről Tapolca határolja.
Sümeg környéke már a bronzkor óta lakott terület. A Római Birodalom idejéből származó római katonai tábort és házakat találtak a 19. század végén, melyek leletei jelenleg a városi múzeumban találhatók.
A 13. században a város fölé magasló 270 m magas mészkőhegy tetejére épült meg a Sümeg jelképének számító vár. A várnak elsősorban katonai jelentősége volt (IV. Béla építtette a tatárjárást követően) a török háborúk idején. A stratégiai fontosság csökkenése után, és a Habsburg erőd rombolásoknak köszönhetően a vár romokba dőlt.
1643-ban Sümeg városi jogot kapott, ezzel együtt pedig a város gazdasági teljesítménye megnőtt. Ennek következtében iparosok és nemesek érkeztek a városba szerte az országból. Városfalat építettek, valamint kolostort és ferences rendi templomot. 1700-ban a tűz szinte az egész várost elpusztította. Állítólag csak a ferences kolostor és négy téglaház maradt fenn. A későbbi rekonstrukcióhoz elengedhetetlen volt, hogy a város falain belül csak kőházakat építsenek az újabb tűz elkerülése érdekében.
1552-ben a püspökséget a törökök által elfoglalt Veszprémből Sümegre helyezték át, 200 évvel később pedig Padányi Biró Márton püspök megépíttette a püspöki palotát, és meghívta Sümegre Franz Anton Maulbertsch-t, akinek freskói megcsodálhatók a város templomaiban. Az egykori városfalak mentén húzódó barokk házak tanúskodnak a város akkori fejlődéséről.
A Rákóczi-szabadságharc idején a vár újabb katonai szerepet töltött be. Az 1703 és 1709 közötti időszakban a várat a felkelők foglalták el, majd 1709-ben a császári Habsburg csapatok meghódították és 1713-ban, továbbá 1726-ban felgyújtották, majd a romos várat magára hagyták.
A 19. században Sümeg a borkereskedelem fontos helyeként szerzett magának hírnevet Magyarországon túl. A vállalkozó, Ramassetter Vince borászatot és kereskedelmi céget alapított itt, melyek termékeiket egész Európában értékesítették. 1984-ben szerezte meg városi rangját.
A Bakony délnyugati szárnyán, a Tapolcai-medencét a Kisalfölddel összekötő völgyben helyezkedik el. Délről Tapolca határolja.
Térkép - Sümeg
Térkép
Ország - Magyarország
 |
 |
| Magyarország zászlaja | |
Jelenlegi határai nagyjából egyeznek az 1920-ban, az első világháborút lezáró trianoni békeszerződésben kijelölt határokkal. Ennek következményeként az ország elvesztette területének 71, lakosságának 58 százalékát. A két világháború között számos kormány alakult, többek között kommunista kormány is, melynek a bukása és felszámolása után megalakuló szolgált ki. Magyarország a Horthy-rendszerben a revízió reményében, a Szálasi-kormány alatt a német érdekeket kiszolgálva lépett be − ill. maradt hadviselő − a második világháborúban, de a kisebb-nagyobb sikeres harcok és a súlyos veszteségek ellenére sem ért el tartós áttörést, az 1947-es párizsi békeszerződés pedig kialakította a mai országhatárokat. A világháborút követően az ország a Szovjetunió megszállási övezetébe került. A rendszerváltásig kétszer került Magyarország a világpolitika középpontjába: először az 1956-os forradalom kapcsán, másodszor 1989-ben, amikor a páneurópai piknik során a keletnémetek nyugatra távozhattak.
Valuta / Nyelv
| ISO | Valuta | Szimbólum | Értékes jegyek |
|---|---|---|---|
| HUF | Magyar forint (Hungarian forint) | Ft | 2 |
| ISO | Nyelv |
|---|---|
| HU | Magyar nyelv (Hungarian language) |